Xmas + Utolsó osztály karácsony

Xmas

 

Elképesztően jó érzés, hogy nem kell már azon aggódjak, hogy kinek mit veszek... Anya kapott egy táskát egy gyűrűt és egy testpermetet. Mama egy pickwick-es tea készletet (4 tea + egy porcelán teáskanna) egy drágább teát és kókuszos testvajat, tesóm egy óriási nagy gumicukros "bödönt", apa meg Lindor-t és hét napjai zoknit. :'D
És most én jövök: ugye elmentünk anyával megvenni az ajándékomat ami: jégkori, garnier-es BB krém, korrektor és Eifeltornyos karkötő. Apától: gitár, grafikus tablet (?) és 20.000 ft. Mamától pedig egy pólót, ami természetesen nem tetszett - nem értik meg, hogy NE vegyenek ruhát mert az esetek 99,5%-ban nem fog  tetszeni. Mindegy. - szóval odaadtam anyának.
WÁÁÁ VAN GITÁROM! :DD És éjjel 2-kor meg is tanultam a kis kece lányom-at. Büszke vagyok magamra. :3 Ez volt ez első lecke ma fogom venni a 2-at.
És igen, hogy Nick Jonas nem várt ott a karácsonyfa alatt,  DE az idióta barátnőim (Lilla, Lili) telenyomták a facebook falam "Én+Nick" paintes szerkesztett képekkel.... azt hiszem idén ez fájt a legjobban. Még mindig röghetnékem van, annyira bele égett a retinámba... DE van közön képem Nickkel és még a kezemet is fogja. ... az egy másik kérdés, hogy az egész FB előtt égtünk. (igen én is csináltam nekik Asa-s és Johnny-s meglepit. :$)

Utolsó osztály karácsony

 Hát ott és akkor volt az, hogy nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Majdnem össze törtem, mikor Lili átadta az ajándékom. Ria néni azt találta ki, hogy úgy kell átadni az ajándékot, hogy valami emlékkel kell folytatni azt, hogy : Amikor rád gondolok, mindig eszembe fog jutni, hogy... Nem pontosan emlékszem, de a Lili valami olyasmit mondott, hogy: "... a redőny nem egyenlő a zsindellyel és, hogy ne felejtsd el, hogy mindig 2 nap (Nick +Niall :'D) fog ragyogni az égen..." Igen azt hiszem, ezt SOHA nem fogom elfelejteni. Meg az, sem, hogy oda-meg vissza vagyok Nickért és, hogy az első plátói szerelmem... továbbá példakép, ideál, kedvenc zenész, a kedvenc együttesből stb... szóval IMÁDOM. Nikuson túllépve, nagyon egy sírósra sikeredett az egész... még Attila is elsírta magát és egy "elnézést" mondva kiment a teremből. Milyen aranyos volt már. :'3 Még akkor is elsírta magát mikor átadta az ajándékát a Heninek, és hogy köszöni, hogy tanította korizni, + a mini monológja, hogy minket nem lehet szétválasztani. Akkor is megtörtem kicsit. Elképesztő volt látni ahogy mindenki egymás vállára borulva sír. Egyedül én és az Enci nem törtünk ennyire meg. Én csak osztogattam a zsepiket. Még a Brigi is elsírta magát mellettem...
Ajj már,

  HIÁNYOZNI FOGTOK!! MINDENKI!

I'm sorry, I can't be perfect...*

Simple Plan - Perfect
Ki lopta el a nem létező naplóm? Mintha rólam írták volna... Imádom ezt a számot, és minden egyes sorát, mert rólam írták.
Anya és apa elváltak mikor még kicsi voltam. Mindenkinek azt mondom, és néha én is azt hiszem, hogy nem számít, mert kicsi voltam és azt sem tudtam, mi van. Egyik napról a másikra. Egyszerűen. Csak megtörtént. Nem számít? Kit akarok becsapni? Egy mély és óriási sebet hagyott bennem, amit soha senki be nem tud gyógyítani. Azt hiszem, nyugodtan lehet azt mondani, hogy a világ legrosszabb dolgai közé tartozik mikor látod a kislányt az anyjával és apjával sétálni miközben közöttük hintázik. Én is csináltam azt. De mégis mikor? Mintha csak egy álom, egy képzelgés, egy elérhetetlenség lett volna. El nem tudom képzelni  hogy itt alszik apa mellettem a másik szobába, vagy hogy együtt nézzük a tv-t miközben a hátán lépkedek masszírozás gyanánt. Hiányzik. Kimondhatatlanul. És senki, de senki az égvilágon nem tudja. Nem is tudnám és nem akarom is kimondani. Még egy barátom, nem volt akiről ilyen dolgokról tudnék beszélni. Pedig szeretném egyet. Egy amolyan tipikus mozis "igaz barátot" aki mindig ott van és akkor sem lesz mérges ha éjjel 3-kor felhívod és kiöntöd neki a lelked mert már nem bírod és széttörtél belül, valaki össze kell ragaszon. Én már széttörtem, nem egyszer, nem kétszer. Rengetegszer. Számtalanszor. "Mi a baj?" "Semmi." szokásos szituáció. De miközben válaszolok az arcomat a hajam eltakarja és mindig legördül egy könny csepp. Miért? Komplikált, annyira, hogy én sem tudom igazán miért. Sok ki dolgok és nagyobbak összesűrűsödése együtt. Van az a pont amikor, vége, ennyi nem bírom és egyszer csak eltörök. Mindenkinél van egy ilyen pont, ki tovább bírja ki nem. Remélem nekem ez nem holnap lesz. Semmi kedvem ezt az emléket hagyni így az utolsó héten... Így utolsó sorokban szeretném megköszönni azt amit tettek  és tudom, hogy nem tudják mennyi mindent tettek mennyi mindenkiért, de köszönöm Avril-nek Demi-nek, de legfőképp a JoBro-nak, hogy tartották bennem a hitet, hogy ne adjam fel és ne vágjam meg magam újra. Soha újra.... NEVER!!!

Xmas-dilemma

4 nap múlva világ vége, vagy 7 nap múlva karácsony. Ki honnan nézi. Max majd papírzsepivel és orrspray-jel fogok rohanni a meteorok elől. Igen, ügyes vagyok, megint megfáztam. Sebaj. De az viszont a szokásos évente jövő ajándék-dilemma igen. vettem már pár dolgot, de bahh... tovább passz.
Barátnőmnek is megvettem az ajándéka egyik felét. Szóval, jó vagyok... még van egy hétvégém.

Kezdetek

Nem igazán tudom, hogy vágjak bele, de megpróbálom.
Ezt a blogos-cuccos dolgot a "Kínos." inspirálta, amit már kemény két napja nézek - de imádom és nem találom a 3. évadod. Se baj... Szóval, ez szerintem olyan "napló" féleség, csak itt fent vagy a neten és mindenki látja mit írsz, csak azt, nem tudják ki vagy - max. néhányan... vagy ha feltörik az egész géped (már ha lehet ilyet). Mindig jó kiírni magamból, ha valami olyan, van és most meg is fogom, csinálni "Jenna" módon. Persze azért annyira nem vagyok kínos, meg még csak 8.-os vagyok, de akkor úgy mondom, hogy MÉG nem vagyok. Aztán kitudja. Bár én nem tervezem elveszíteni az ártatlanságom, majd 14 évesen egy jó képű fickóval a nyári táborban. Nem tervezem, és teszek ellene, hogy ne is így legyen, ugyanis itt még soha nem láttam olyan fiút aki megfogott volna nagyon. (A buszos-metrós és egyéb BKV-s dolgok nem számítanak.)
Hát akkor azt hiszem, dobok magamnak egy kezdőlökéses hajrát a blogoláshoz: Hajrá!