I'm sorry, I can't be perfect...*

Simple Plan - Perfect
Ki lopta el a nem létező naplóm? Mintha rólam írták volna... Imádom ezt a számot, és minden egyes sorát, mert rólam írták.
Anya és apa elváltak mikor még kicsi voltam. Mindenkinek azt mondom, és néha én is azt hiszem, hogy nem számít, mert kicsi voltam és azt sem tudtam, mi van. Egyik napról a másikra. Egyszerűen. Csak megtörtént. Nem számít? Kit akarok becsapni? Egy mély és óriási sebet hagyott bennem, amit soha senki be nem tud gyógyítani. Azt hiszem, nyugodtan lehet azt mondani, hogy a világ legrosszabb dolgai közé tartozik mikor látod a kislányt az anyjával és apjával sétálni miközben közöttük hintázik. Én is csináltam azt. De mégis mikor? Mintha csak egy álom, egy képzelgés, egy elérhetetlenség lett volna. El nem tudom képzelni  hogy itt alszik apa mellettem a másik szobába, vagy hogy együtt nézzük a tv-t miközben a hátán lépkedek masszírozás gyanánt. Hiányzik. Kimondhatatlanul. És senki, de senki az égvilágon nem tudja. Nem is tudnám és nem akarom is kimondani. Még egy barátom, nem volt akiről ilyen dolgokról tudnék beszélni. Pedig szeretném egyet. Egy amolyan tipikus mozis "igaz barátot" aki mindig ott van és akkor sem lesz mérges ha éjjel 3-kor felhívod és kiöntöd neki a lelked mert már nem bírod és széttörtél belül, valaki össze kell ragaszon. Én már széttörtem, nem egyszer, nem kétszer. Rengetegszer. Számtalanszor. "Mi a baj?" "Semmi." szokásos szituáció. De miközben válaszolok az arcomat a hajam eltakarja és mindig legördül egy könny csepp. Miért? Komplikált, annyira, hogy én sem tudom igazán miért. Sok ki dolgok és nagyobbak összesűrűsödése együtt. Van az a pont amikor, vége, ennyi nem bírom és egyszer csak eltörök. Mindenkinél van egy ilyen pont, ki tovább bírja ki nem. Remélem nekem ez nem holnap lesz. Semmi kedvem ezt az emléket hagyni így az utolsó héten... Így utolsó sorokban szeretném megköszönni azt amit tettek  és tudom, hogy nem tudják mennyi mindent tettek mennyi mindenkiért, de köszönöm Avril-nek Demi-nek, de legfőképp a JoBro-nak, hogy tartották bennem a hitet, hogy ne adjam fel és ne vágjam meg magam újra. Soha újra.... NEVER!!!